Amikor már nem anya az ANYA…
2011 július 22. | Szerző: tibet69 |
Az ember elborzadva hallgatja, s könnyekkel fűszerezett indulattal nézi, de nem érti. Ha nem kell, ha képtelenek vagyunk rá, hogy azzá legyünk, akkor miért? Mert legyen véres háború, vagy akár nyomorba taszító
béke, ami testünkből nő ki, szentebb mindennél ezen a világon. Nem kell alantas módon félrelökni, rideg tekintettel örökbe adni, és nem kell hideg szívvel megölni. Az emberfia kesereg, és felötlik elméjében a kérdés: Hol van az a pont, amikor már nem anya az ANYA? Adózzunk hát ezzel a néhány sorral minden sorsára hagyott, vagy megölt gyermeknek…
Nem kívántam Létezésem,
nem vártad az érkezésem,
gyűlölted, ha rezdülök,
s vadul tépted köldököd.
Dohányfüsttel körbefontál,
mind összes nap elátkoztál,
Istenidhez imádkoztál,
s halálomért fohászkodtál.
És én mégis megérkeztem,
még ha nem is vágytál engem.
de rettenet e Kaloda,
kérlek ne tégy be Oda.
Anyám, ne tégy be Oda.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: